A múlt század közepének nemzetközi hírű játékosa, Roland Garros-bajnok, sok szakember szerint minden idők legnagyobb teniszezője.

Jellegzetes viselete a hosszú, világos „porcelánnadrág”, mely jótékonyan elfedte vékony, pipaszár lábait. „Olvasta” az ellenfél gondolatait, gyors reakcióval és csodálatos helyezkedésével minden labdát elért. Briliáns technikájú játékos volt, tenyeres ütésének nem volt párja. Stílusát elegancia jellemezte, sohasem látták erőlködni, könnyedén érte el győzelmeit – alkalmanként egy-egy görbe éjszaka után is.

Klubjai: Szombathely, Budai Torna Egylet, BEAC, Vasas, Bp. Bástya.

Pályája már a harmincas évek végén magasra ívelt, ám a II. világháború miatt kényszerű törést szenvedett. Az 1942-es európai ranglistán az 1. helyen jegyezték, de sokáig nem tudott versenyezni, még a háború végét követően sem.

A franciaországi Grand Slam-torna, a nem hivatalos salakpályás világbajnokság 1947-es egyéni bajnoka (vegyes párosban Körmöczy Zsuzsával elődöntős), ugyanebben az esztendőben Wimbledonban elődöntős. Az 1948-as évindító világranglistán 8. helyen állt.

A magyar bajnokságokon egyéniben 13, párosban 10, vegyes párosban 5 alkalommal diadalmaskodott. Az akkoriban rangos tornának számító magyar nemzetközi bajnokságon további hét egyéni győzelmet és 13 páros sikert jegyzett.

Hétszeres csapatbajnok. Összesen 55 magyar bajnoki elsőséggel büszkélkedhet.

A Davis Kupában 1938-1957 között 16 válogatott mérkőzésen képviselte színeinket, összesen 41 mérkőzést vívott, s egyesben 18, párosban 6 győzelmet jegyzett. Tagja volt 1941-ben Közép-európai Kupát nyert, majd 1949-ben Davis Kupa európai zónájában harmadik helyezést elért magyar együttesnek.

Edzői karrierjét belgiumi szövetségi trénerként kezdte 1958-ban, később Németországban telepedett le, az Iphitos München edzője volt, majd magántrénerként dolgozott s haláláig a bajor főváros közelében lévő egyik kis településen élt.

forrás: Magyar Teniszlexikon